Darabjaira széthulló valóság.

Ébrenlét és álom határán.

Ólmos kábulat.

    Csak fekszek.

          Bámulom a plafont, és...

                                           És.

                                              Kamillázok.

                                                     Fel a mennyezetre.

                                                                       "Nem bírok veled élni."

                                                                                                        Ehh...

                                                                                   Csak bámulok.

                                                                        A repedéseket.

                                    A felettem terpeszkedő plafonon.

                        Lustán füstölög a csikk.

        Repedések a plafonon?

    Hajszálak.

             Szétterülve a párnán.

                                     Bor méze a számban?

                                                                Csokoládé.

                                                                               Csókodé.

                                                          Füst az orromban?

                                            Érzem a bőrömön.

                                       Illatod.

                           Körülölel.

                   Csak ez.

      Rettenet.

Gondolataim tompa puffanása.

Súlyos visszhang.

Lélegzek.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.